A méhpempő a mézelő méhek váladéka, amelyet a lárvák és a felnőtt királynők táplálására használnak. A méhek hypopharynxében található mirigyek választják ki, és a kolónia összes lárvájának adják, nemtől és kaszttól függetlenül.
Az új királynők létrehozásának folyamata során a dolgozók speciális királyi sejteket építenek. Ezeknek a sejteknek a lárváit nagy mennyiségű királyi mézzel táplálják. Ez a fajta táplálkozás elindítja a királynő morfológiájának fejlődését, beleértve a tojásrakáshoz szükséges, teljesen kifejlett petefészkeket.
A méhpempőt néha alternatív gyógyászatban használják, az apiterápia kategóriában. Gyakran étrend-kiegészítőként árulják embereknek. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság azonban arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi bizonyítékok nem támasztják alá, hogy a méhpempő fogyasztása előnyös lenne az emberi egészségre.
Az Egyesült Államokban az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) pert indított azok ellen a vállalatok ellen, amelyek alaptalan egészségügyi előnyökre hivatkozva forgalmaztak méhpempő alapú termékeket.
Hogyan állítják elő a méhpempőt?

A méhpempőt a dolgozó méhek fejében található mirigyek választják ki, és minden méhlarvának adják, függetlenül attól, hogy azok herék (hímek), dolgozók (steril nőstények) vagy királynők (termékeny nőstények) lesznek-e.
Három nap elteltével a herék és a dolgozók lárváit már nem táplálják királyi mézzel, de a királynők lárvái fejlődésük során továbbra is megkapják ezt a különleges anyagot[forrás szükséges].
Miből áll a méhpempő?

A méhpempő 67% víztartalommal, 12,5% fehérjetartalommal, 11% egyszerű cukortartalommal (monoszacharidok), 6% zsírsavtartalommal és 3,5% 10-hidroxi-2-dekenoic sav (10-HDA) tartalommal rendelkezik. Emellett nyomelemeket, antibakteriális és antibiotikus összetevőket, pantoténsavat (B5-vitamin), piridoxint (B6-vitamin) és nyomokban C-vitamint is tartalmaz, [2] de nem tartalmaz zsírban oldódó vitaminokat: A-, D-, E- vagy K-vitamint.
A méhpempő körülbelül kétharmad részben vízből, egy nyolcad részben fehérjéből, 11% egyszerű cukorból, kis mennyiségű C-vitaminból és különböző nyomelemekből és enzimekből áll.
A méhpempő hatása a szervezetre

A méhsejt allergiás reakciókat okozhat az emberben, a csalánkiütéstől az asztmáig, sőt akár halálos anafilaxiáig is. Az allergiás mellékhatások előfordulási gyakorisága a királycseppet fogyasztó emberek körében nem ismert. A királycsepp iránti allergia kockázata nagyobb azoknál, akik más allergiákkal is küzdenek.
A méhpempőt a méhkas királynőjének sejtjeiből gyűjtik, és kiegészítőként vagy bőrkrémekben értékesítik a kollagéntermelés javítása érdekében. Emellett enyhíti a premenstruációs és posztmenopauzális tüneteket, és javítja az általános egészségi állapotot.
Kozmetikumokhoz
A méhpempő népszerű összetevője a bőrápoló krémeknek, és a kutatások megerősítik kollagénfokozó hatását. A bőr kollagéntermelésének stimulálásával a méhpempő hozzájárul a bőr ultraibolya sugárzás elleni védelméhez is.
Epigenetikai hatások
A mézelő méhek királynői és dolgozói az egyik legszembetűnőbb példája a környezet által szabályozott fenotípusos polimorfizmusnak.
Még ha két lárva DNS-e azonos is lenne, az egyik munkásméhnek, a másik királynőnek nevelték volna, a két felnőtt egyenesen sokféle jellemzőben különbözne egymástól, beleértve az anatómiai és fiziológiai különbségeket, az élettartamot és a szaporodási képességet.
A királynők alkotják a női nemi kasztot, és nagy, aktív petefészkük van, míg a munkásoknak csak kezdetleges, inaktív petefészkük van, és funkcionálisan meddők. A királynő-munkás fejlődési szakadást epigenetikusan szabályozza a királyi mézzel való differenciált táplálás; ez úgy tűnik, hogy kifejezetten a royalactin fehérjének köszönhető.
A királynővé váló nőstény lárvát nagy mennyiségű méhpempővel etetik, ami egy molekuláris események sorozatát indítja el, amelyek a királynő fejlődéséhez vezetnek.
Az újonnan kikelő lárvákban a DNS-t metiláló enzim expressziójának elnémítása hasonló hatást gyakorolt a lárvák fejlődési pályájára, mint a méhpempő; a DNS-metiláció szintje csökkent egyedek többsége teljesen kifejlett petefészkű királynővé vált.
Ez a felfedezés arra utal, hogy a mézelő méheknél a DNS-metiláció lehetővé teszi az epigenetikai információk differenciált expressziójának módosítását a táplálkozás függvényében.
Az emberek is fogyaszthatnak méhpempőt?
Orális fogyasztás esetén: A méhpempő megfelelő adagokban fogyasztva a legtöbb ember számára VALÓSZÍNŰLEG biztonságos. Napi 4,8 g-os adagok 1 évig történő szedése biztonságosnak bizonyult. Asztmás vagy allergiás embereknél a méhpempő súlyos allergiás reakciókat okozhat.
A méhpempő súlygyarapodást okoz?
A méhpempő-kiegészítés jelentősen csökkentette az átlagos testtömeget, míg a placebo-csoportban elhanyagolható mértékben nőtt.
Hogyan termesztik a méhpempőt?

A méhpempőt úgy gyűjtik, hogy a mozgatható keretes kaptárakkal rendelkező kolóniákat méhkirálynők termelésére ösztönzik. A méhpempőt minden királynősejtből (méhsejtből) gyűjtik, amikor a királynő lárvák körülbelül négy naposak.
Ezek az egyetlen sejtek, amelyekben nagy mennyiségben rakódik le; amikor a méhpempőt a dolgozó lárváknak adják, azt közvetlenül kapják, és azt fogyasztják, ahogyan előállítják. A királynő lárvák sejtjei viszont sokkal gyorsabban „telik meg” méhpempővel, mint amennyit a lárvák elfogyaszthatnak. Ennek következtében a méhpempő betakarítása csak a királynő sejtjeiben praktikus.
Egy jól kezelt kaptár 5-6 hónapos szezonban körülbelül 500 g (18 oz) méhpempőt termelhet. Mivel a termék romlandó, a termelőknek közvetlen hozzáféréssel kell rendelkezniük egy megfelelő hűtőházhoz (például háztartási hűtőszekrényhez vagy fagyasztóhoz).
A királyi méz itt tárolódik, amíg el nem adják vagy el nem szállítják egy gyűjtőközpontba. Néha mézet vagy méhviaszt adnak a méhpempőhöz, ami állítólag elősegíti annak tartósítását.
A méhpempő drága?

Az ára nagykereskedelemben ~100 €/kg, de feldolgozott formában (pl. tabletták, kapszulák vagy fiolák) sokkal drágább lehet, így egy kg akár 3300 €-ba is kerülhet a fogyasztónak. A méhpempő tápanyagokban gazdag folyadék.
A méhpempő ugyanaz, mint a méz?

A mézzel ellentétben a méhsejt természetesen keserű és savanyú. A dolgozó méhek mirigyeikben termelik ezt az anyagot, hogy táplálják lárváikat és királynőiket. Bár ez undorítónak tűnhet, az íze nem gátolja az embereket abban, hogy a méhpempőt kiegészítőként használják különböző egészségügyi állapotok javítására.